A gyermekvdelem rendszere az vtizedek sorn rendkvl sok vltozson ment t: gykere az őskortl ered, mikor a nevels az elsajttott munkbl, trzsi szoksbl, vers, ritul tovbbadsrl szlt. Az korban mr megjelent ennek a tudomnyos alapja, ahol mr tnyleges nevels valsult meg s volt idő, mikor mg nem volt llami feladat a gyermekek vdelme, a hzassgon kvl, vagy fogyatkkal szletett gyermeket a trsadalom kirekesztette. A nagy vltozst a XIX. s a XX. szzad hozta meg, azonban az ideig vezető t rgs, nehzsgektől teli volt.A tanulmny, mely elmleti jellegű, a gyermekvdelem trtnett, haznkban trtnő megvalsulst, a Hajdnnsi Nevelőotthon, a mai nevn, Szent Lukcs Grg Katolikus Gyermekvdelmi Kzpont mltjt s jelent, a gyermekvdelmi rendszer vltozsra reflektlva rja le arra apelllva, hogy az vek sorn, hogyan sikerlt kiptenie kapcsolatrendszert, a szakelltst, mely tulajdonkppen, az 1997. vi XXXI. trvny clja volt, a megelőzs s fokozatossg elvt figyelembe vve.