"Egy kelet-afrikai trzsben a gyermek letnek kezdett nem a fogantatstl vagy szletstől szmtjk, hanem attl a naptl, amikor az desanya előszr gondol r. Az asszony, amikor gy rzi, hogy elrkezett letben a gyermekvllals ideje, elvonul egy erdőbe, s addig l egy fa tvben, amg meg nem tallja gyermeke nekt. Majd visszatr a faluba, s a leendő apnak is megtantja ezt az neket, amivel egytt hvogatjk, vrjk a gyermeket...." Kdr Annamria kelet-afrikai trzsről szl fenti idzete arra igyekszik felhvni a figyelmet, hogy a ktőds nem a szletssel, hanem a fogantatssal kezdődik. Lnyeges krds, hogy azok az emberek, akik krlveszik őt lete első veiben legfontosabb szemlyek tudna-e lenni? Vagy inkbb olyan emberek ők, akik nem fogadjk el gyermekket, s a gyermeknek kzdeni kell az anyja szeretetrt. rsomban szmos, a ktődssel foglalkoz szakember / Freud, Bowlby, Ainsworth, Main-Solomon, Van Ijzendoorn stb.../ nzeteit jrtam krbe.Kutatsom eredmnyei altmasztottk azt a feltevsemet miszerint az anyhoz val ktőds s a gyermekknt tlt szlői attitűdk egsz letnkben meghatrozzk szemlyisgnket kapcsolataink minősgt s mlysgt.