Amikor a gyerekek elkezdik a gimnáziumi tanulmányaikat már nem igazán gyerekek, de még nem is feln?ttek. Nehéz ez az id?szak, 14-18 éves koruk között még keresik helyüket a világban, próbálják saját magukat is megismerni, kiismerni, hiszen napról napra változnak és ezt nehéz kezelni nekik is és a pedagógusoknak is. Ilyenkor érzem, hogy nekünk pedagógusoknak kellene valahogy segítenünk ebben az önkeresésben, hiszen máshogy, más környezetben, más problémákkal látjuk ?ket, mint a szül?k. Talán más szemmel tudjuk ?ket vizsgálni, elfogulatlanul, reálisan és így hatással lehetünk a fejl?désükre, útkeresésükre, kiegyensúlyozott feln?tté válásukra. Nyelvtanárként pedig mindennap szembesülök olyan gáttal, ami miatt nem mernek megszólalni a diákok. Az idegen nyelvi tudás leghétköznapibb és leggyakoribb mércéje a beszéd. Ha nem szólal meg valaki, soha nem fogja tudni megmutatni a tudását. Ezért néztem utána, hogy hogyan tudom lazítani ezt a gátat és mindenfajta játékot kipróbáltam. Észrevettem, hogy szeretik ezeket játszani, merik is és még a gát is lazult. Így lett a munkám alapja a játékok hatása a fiatalokra, mert játszani nemcsak jó, hanem hasznos is.